Forrás: Szabó Gábor-mob.hu – Sorozatunkban a Magyar Olimpiai Bizottság november végén megjelent kiadványában, a Sport 2014-ben olvasható érdekesebb anyagokat közöljük – a kerékpárban történt eseményeket Szabó Gábor, az Eurosport vezető kommentátora foglalta össze.
Évtizedek, sőt majdnem egy évszázad telt el úgy, hogy az országúti kerékpársport egy esztendejét mindenki a Giro- Tour-Vuelta háromszögben próbálta értelmezni. Igaz, mi egy jó darabig ebben a mindenkiben éppen nem voltunk benne, hiszen a rendszerváltás előtt a háromhetesekről mifelénk épphogy csak csordogáltak a hírek.
Mire mi értesültünk ennek a háromszögnek a létéről, addigra az a háromszög már négyszög volt inkább. Sajnos. Azért sajnos, mert ez a negyedik szög nem valamiféle verseny volt, hanem maga a dopping.
Sokan rebesgették persze, hogy ez a bizonyos negyedik szög, ez a tengernyi doppingeset, nem valamiféle elengedhetetlen velejárója ennek az egyébként tényleg kutyakemény sportágnak, hanem inkább valamiféle megnyilvánulási formája a Nemzetközi Kerékpáros Szövetségben (UCI) dúló hatalmi harcoknak, de igazából, azt hiszem, kevesen hitték el mindezt.
Talán azért, mert egyszerűbb volt Eddie Merx elhíresült mondását idézni, nevezetesen, hogy kenyéren és vízen aligha lehet Tour de France-ot nyerni.
Valahogy egyszerűbb, földhöz ragadtabb volt vádolni azokat, akik átlagember számára értelmezhetetlen tempóban tekertek felfelé a Mount Ventoux-ra, vádolni azokat, akiket láttunk, mint azokkal foglalkozni, akiket sohasem. Idénre aztán minden megváltozott.
Tavaly a kerékpársport megszabadult a UCI elnökétől, a szövetséget 2006 óta vezető Pat McQuaidtől, és ezzel, úgy fest, attól is, hogy havonta attól legyen hangos a sajtó, épp melyik szupersztár bukott meg.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lett volna egyetlen doppingeset sem ebben az évben, legutóbb éppen Iglansky bukott le, de a doppingesetek száma és a doppingolók mezőnyben elfoglalt pozíciója meg sem közelítette a korábbi esztendőkét.
Ne feledjük, onnan indultunk, hogy Amstrong felbukkanása óta igen sokáig nem állt a Tour dobogóján sem olyan kerekes, aki ne lett volna érintett a dopping valamilyen formájában. Úgyhogy nagy eredmény ez, nagyon nagy.
Talán nagyobb, mint Quintana, Nibali és Contador győzelme. Ha egy esztendővel ezelőtt megsúgja valaki ezt a három nevet, és hozzáteszi, hogy az idei év háromheteseinek a győzteseit említi, aligha estünk volna le a székről.
Talán visszakérdeztünk volna, hogy mi történt Froome-mal. Bukott a Touron, fel kellett adnia – jött volna a válasz, mi pedig mentünk volna tovább. De ne szaladjunk ennyire előre!
A Giro d’Italia
Nairo Quintana 1990-ben született Kolumbiában, mindössze két éve érkezett Európába a Movistar csapathoz, de már tavaly megszerezte az összetett második helyet a Touron, úgy, hogy övé lett a legjobb hegyimenőnek járó pöttyös trikó, és a legjobb fiatal versenyzőnek járó fehér is.
Ő lett az első kerekes Jan Ulrich 1996-os debütálása óta, aki rögtön az első Tour de France-án dobogóra tudott állni. A rajongók pedig gyakorlatilag felállva ünnepelték a párizsi befutót követően.
Amikor a legnagyobbak nyilvánosságra hozták ez évi táncrendjüket, nyilvánvalóvá vált, hogy amennyiben Quintana csak megközelíti 2013-as formáját, már a Giron meglesz élete első komoly trófeája. Megközelítette, megnyerte, a verseny azonban mégsem erről marad igazán emlékezetes, hanem arról, ahogyan a Maglia rosát átvette.
Az idei Gio mezőnyét ugyanis nem igazán fogadta kegyeibe az időjárás, nagyon sokat esett az eső már az írországi rajt alkalmával is, és szintén harcos idő várta őket, amikor a 2758 méter magas Stelviót kellett megmászniuk.
A versenyzők hófalak között, rettenetes hidegben és esőben tekertek, amikor a zsűriautóból elhangzott egy üzenet, mégpedig három nyelven (olasz, angol, francia), melyet a csapatok többféleképpen értelmeztek – tegyük gyorsan hozzá, azért, mert többféleképpen értelmezhettek.
Ami a zsűrikocsiból elhangzott, az nem ugyanazt jelentette mindhárom nyelven. Egészen pontosan abban volt a különbség, hogy az egyik nyelven azt mondták, a rossz időjárásra való tekintettel a szakaszt neutralizálni fogják, a másikon pedig azt, hogy neutralizálhatják.
A Movistar úgy értelmezte, hogy neutralizálhatják, ergo megelőzhetik a motorost, míg a legtöbben ezt nem így értették. Quintana elgurult a lejtmenetben, és a célban látták legközelebb, a rózsaszín trikót pedig le nem vette róla már senki sem.
Nyugtázzuk: akkor sem lett volna másként, ha nincs ez a félreértés, annyival erősebb volt a mezőnynél.
A Tour de France
Mindenki Froome, Contador, Nibali csatát várt, ehelyett kapott egy igen unalmas versenyt, a házigazdák, tündöklésével és, olasz győzelemmel. Pedig Nibali csak kevéssel a Tour előtt aratta idei első győzelmét az olasz bajnokságon, így rajongói egészen addig rettentően féltették őt, nem volt ugyanis formában.
Abban volt, ám hogy milyenben, az már sosem derül ki, mert Froome és Contador is bukott, így aztán igazán jelentős ellenfél nélkül maradt az olasz.
A házigazdák azonban aligha bánták ezt, hiszen így lehetőségük nyílt a franciáknak, hogy hosszú-hosszú idő után ismételten dobogóra álljon közülük valaki. Jean-Christophe Peroud lett a második, Thiboult Pinot a harmadik, megszakítva ezzel az 1997 óta tartó rettenetes francia sorozatot.
A Vuelta a Espana
Tekintve, hogy a hírek arról szóltak, Alberto Contador sípcsontját törte a Touron, és még két héttel a Vuelta előtt is azt mondták, hogy nem indul majd – nos, ami ott történt, finoman szólva is meglepetésként értékelhető.
Nem az, hogy immáron harmadik éve a spanyol körverseny hozza a legtöbb izgalmat, még csak az sem, hogy ezúttal a legerősebb mezőny is itt indult (Contador, Froome, Quintana, Valverde, Rodríguez), hanem az, ahogyan az előzmények tükrében nyerni tudott a spanyol.
Illetve az, hogy Froome-ot és ezáltal a Skyt szakaszgyőzelem nélkül tudta tartani 2014-ben, amire a csapat három évvel ezelőtti megalakulása óta nem volt példa.
A világbajnokság
Tíz-tizenöt évvel ezelőtt ha azt mondjuk, lengyel világbajnoka lett az országúti kerékpározásnak, feltétlen szenzációként kellett volna kezelni, 2014-re azonban ez teljesen átalakult.
Rafael Majka szakaszokat nyert a Touron, a legjobb tízben végzett a Girón, és teljes csapatot – tehát kilenc embert – indíthattak a világbajnokságon, ahol kapitányuk, Michal Kwiatkowski egyértelműen a favoritok közé tartozott.
Mindenki őt segítette, és mivel nagyon jó pillanatban indult meg, még az utolsó pillanatot megelőzően, megnyerte a lengyel kerékpársport első világbajnoki címét az elitkategóriában.
Ha a magyar profi kerékpársport 2014-es esztendejére tekintünk vissza, sajnos nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy emberemlékezet óta először nem sikerült magyar kerekesnek kvalifikálnia magát a világbajnokság országúti mezőnyversenyébe.
Ehhez a European Tour (magyarul NB II) első kétszáz helyezettje között kellett volna lenni, ám ez senkinek sem sikerült. A legjobb, Rózsa Balázs augusztusban 261. volt.
Ehhez képest mindenképp pozitívum, hogy két magyar, Kusztor Péter és Lovassy Krisztián is European Tour-csapatnál teker (előbbi Ausztriában, utóbbi pedig Norvégiában), illetve, hogy volna egy magyar licencszel induló ET-csapat is, az UtensilNord. Ennyi. Mindez nem sok, de reméljük, lesz még jobb is.
